Napirenden kívüli felszólalás 2

HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!

Köszönöm ezt a nagyon termékeny és főképpen építő vitát, amely itt lezajlott. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.)  Hangsúlyozni szeretném a következőket Torgyán József képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban: mindazokkal a számokkal, amelyekkel itt dobálózott, már élt az elmúlt három és fél év alatt – azt hiszem, alig volt olyan parlamenti ülésnap, hogy ne tette volna. (Gyimóthy Géza: Igaza van!) Meg kell mondanom, hogy zagyvaságról van szó egyszerűen, összehasonlíthatatlan számokat hasonlít össze, és sorolhatnám a végtelenségig. (Gyimóthy Géza: Igaz vagy nem igaz? – Dr. Torgyán József: A sajtó adta le!)

Erre nincs mit válaszolni. Egyet azért szeretnék képviselőtársaim nevében mondani: amit viszont a fényképezgetés kapcsán mondott, ízléstelen, durva, és nem méltó a parlamenthez. Én ezt visszautasítom! (Taps a kormánypártok padsoraiban. – Dr. Torgyán József: Hát ne fényképezkedjetek!)  A másik megjegyzésem: ön képtelen attól megszabadulni, hogy a múltat emlegesse. Hadd jegyezzek meg valamit: azért ez a kormány ’94-ben nagyon sok mindent örökölt, alapvetően negatív dolgokat. (Zaj az MDNP, MDF padsoraiban. – Dr. Pusztai Erzsébet: Az előtte lévő semmit sem! – Dr. Gáspár Miklós: Az előző negyven évet!) Hölgyeim és uraim, majd bemutatjuk például azt a négyéves kormányzás kapcsán, hogy mit örökölt ez a kormány az agrárszférában, Torgyán József úr (Dr. Gáspár Miklós: Az előző negyven évet!), az önök áldásos közreműködésével (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Nem igaz!), hogy talpára kellett állítani azt a magyar mezőgazdaságot (Folyamatos zaj a jobb oldalról. – Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Hazugság!), amelyet önök tönkretettek! És sorolhatnám tovább. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Hölgyeim és Uraim! Tényszerűen fogunk ezekről beszélni, mert itt február 2-án elmondtam, hogy a kormány elszámol a négyéves tevékenységével, és benne arról is, hogy az agrárszférától a közbiztonságig, a kultúrában, az oktatásban mit tett. (Dr. Pusztai Erzsébet: Meg az egészségügyben! – Dr. Torgyán József: Adott hozzá pénzt? – Folyamatos zaj a jobb oldalon.) A másik, amit, ha úgy tetszik, szakmai kérdésként felvetett – mert mondjuk, annak lehet nevezni -, az a lakáskamatok ügye. Felhívom a szíves figyelmét, képviselőtársam, hogy nem ez a kormány emelte fel, hanem az előző kormány. Még azt sem mondom, hogy indokolatlanul – feltehetően indokolt volt -, de ennek a kormánynak kell valamilyen megoldást találni (Közbeszólás a jobb oldalról: Megoldhattátok volna már a problémát!) azok bajaira, akiknél önhibájukon kívül felhalmozódott a lakáskamat-tartozás. (Dr. Pusztai Erzsébet: A közüzemidíj-tartozással mi van?!) Sajnos ez is ránk hárul! (Taps az MSZP padsoraiban.)

A közbiztonsággal összefüggésben emlékeztetni kívánom a hölgyeket és urakat, hogy ennek a parlamentnek nem volt olyan ülésnapja, ahol ne került volna szóba a közbiztonság legkülönbözőbb kérdése. Legyen az napirend előtti, azonnali, interpelláció s a többi. A belügyminiszter, az igazságügy-miniszter és mások folyamatosan foglalkoztak ezzel, és a kormány valóban ugyancsak a legkülönbözőbb formákban foglalkozott vele. De a másik: ez is beletartozik abba – anélkül, hogy belemennénk itt részletekbe -, hogy igen, tételes elszámolás készül. De hangsúlyozni szeretném, hogy itt nincs kormány és nem is lesz, amely megelégedhetne azzal, ami a közbiztonság terén történt. Egyet kérek önöktől, uraim, illetve két dolgot. Az egyik, hogy ne csúsztassanak! (Közbeszólások az MDNP soraiból: Jaj! – Derültség az ellenzék padsoraiban.) Pokorni Zoltán képviselőtársam, egyetlen szóval nem mondtam azt, hogy a kormány most koncepciót gyárt! (Gyimóthy Géza: Megindult a csillár!) Ellenkezőleg! Mindvégig arról beszéltem, hogy milyen konkrét intézkedésekre, lépésekre van szükség és szándék. Én megjegyeztem, képviselő úr, amit mondott, figyelmesen meghallgattam, úgyhogy arra válaszolok, amit mondott.

A másik: azzal viszont, látja, egyetértek, amit arról mondott, hogy igen, az ellenzéknek is el kellene magában mélyedni – nem pontosan idézem, azért még nem klasszikus -, és meg kellene változtatnia a magatartását. Tudniillik én emlékszem, hogy egyes képviselőtársaim az ellenzéki padsorokban keményen hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar rendőrség eléggé elbizonytalanodjon, hogy az erkölcsi hitelét megtépázzák, hogy elbizonytalanodjon a konkrét intézkedésekben.

Nem is olyan régen volt, amikor erélyesen fellépett, és önök csináltak, ha úgy tetszik, hisztérianapot abból, hogy a rendőrség olyanokkal szemben lépett fel, akik keményen meg akarták zavarni, bontani a közrendet, az ország nyugalmát. (Dr. Kónya Imre: Milyen csúsztatás!) Rögtön felléptek ellene! (Taps a kormánypártok padsoraiban. – István József: Rágalom! – Gyimóthy Géza: Szégyelld magad!)  Vagy a másik: amikor norvég, holland s a többi nyugati példára és mintára… (Zaj. -Gyimóthy Géza: Szégyelld magad!) Képviselő úr, elképzelhető, hogy bárki kormánypárti képviselő elmondhassa nyugodtan, zavartalanul a mondanivalóját? (Dr. Dávid Ibolya: Csak az igazat! – Közbeszólások a jobb oldalról.) Azt hiszem, ez a Ház elnökének is feladata. Nos, folytatom, uraim! 193 Gyimóthy Géza: Szégyelld magad!) Képviselő úr, elképzelhető, hogy bárki kormánypárti képviselő elmondhassa nyugodtan, zavartalanul a mondanivalóját? (Dr. Dávid Ibolya: Csak az igazat! – Közbeszólások a jobb oldalról.)
Azt hiszem, ez a Ház elnökének is feladata. Nos, folytatom, uraim!

Egy kis figyelmet kérek, tisztelt Országgyűlés! Valóban felkérem képviselőtársaimat, hogy kicsit nagyobb figyelemmel kísérjék a szónokot, tudniillik, ha a másik oldalon is ilyen hasonló módon viselkednének, akkor nehezebb lenne itt is szólni – úgyhogy kis figyelmet kérek, tisztelt Országgyűlés!

Amikor azt mondtam tehát, hölgyeim és uraim, és azt fogalmaztuk meg és kidolgoztuk annak részleteit, hogy fel kell állítani egy központi nyomozóhivatalt, a Fidesz akkori képviselői nevezték ezt a KGB-rendszer bevezetésének Magyarországon. Miközben a demokratikus Norvégiában hatékonyan, kitűnően működik, egészen odáig, hogy a kormány által – nem a magyar, hanem a norvég kormány által – megjelölt nagy fontosságú ügyekben három-négy hónap alatt a felderítéstől az ítélethozatalig végigviszik az ügyet. Néhány hónap alatt, hölgyeim és uraim! (Dr. Pusztai Erzsébet: És itt hányat csináltak meg?! – Dr. Torgyán József: Itt mennyit nem derítettek fel!) S közben mi itt kínlódunk azzal, hogy az igazságszolgáltatás malmai roppant lassan őrölnek, és önök ugyanúgy tudják, mint én, hogy ebben az ügyben a kormány gyakorlatilag tehetetlen, mert a bíróságok független, szuverén testületek. (Folyamatos zaj az ellenzék padsoraiban.) Tehát nem bizottságosdiról van szó, hanem konkrét intézkedésekről! Vagy emlékeztetni kívánok arra is – Boross Péter és Pokorni Zoltán képviselőtársamra is reagálva -, hogy amikor azt mondottuk, hogy meg kell szigorítani a határt, belépést, rezsimet, minden egyebet (Gyimóthy Géza: Rezsimet!?), akkor rögtön azzal reagáltak, hogy mi lesz a szomszédságban a határon túl élő magyarsággal. Nekem meggyőződésem ma is, és akkor is elmondtam, hogy van megoldás, hogy ez ne érintse hátrányosan a szomszédságban lévő magyarokat. (Közbeszólások a jobb oldalról: Halljuk!)

De uraim, azt nem lehet megengedni, ami ma Magyarországon van a köztereken, aluljárókban és sok mindenhol másutt, foglalkoztatásban és minden egyébben, hogy parttalanul, szinte korlátlanul (Dr. Kovács Kálmán: Három és fél éve!) miket követnek el! (Dr. Pusztai Erzsébet: Mit csinálunk?)

De önöknek is nagyon komoly szerepük volt az olyan közhangulat kialakításában, hogy nehogy tegyünk valami érdemi lépést! Igazuk van, a kormány felelőssége lett volna, hogy megtegye ezeket a lépéseket. Meg is fogjuk tenni, ha rajtunk múlik… (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. – Közbeszólások a jobb oldalról: Csütörtökön! – Egy hét múlva! – A közrend védelme érdekében!)

Egyébként Boross Péter képviselőtársamnak elmondom, hogy az Európai Unióval és a schengeni megállapodással összefüggésben, mint annak döntése, igen, szerepel a vízumkényszer visszaállítása, illetve a vízum visszaállítása is szerepel. Én nem mondtam csütörtökön sem ezt, de hogy hatékony lépéseket szükséges tenni, emellett leteszem a194 voksomat! Nem megy ez másképpen!  Én Boross Péter képviselőtársamnak is elmondom: semmiféle bizottságot nem hoztunk létre, és nem tudom, hogy ezt mire alapozza, hiszen itt nem beszéltem délután sem bizottságok létrehozásáról, mert egyetértek azzal, hogy bizottság igazából nem old meg semmit, de azt viszont igen, tudnia kell önnek, mint tapasztalt belügyesnek (Derültség a jobb oldalon.), mint tapasztalt belügyesnek… Miért, nem szégyen, Boross úr, mi szégyen van ebben? (Derültség az ellenzék padsoraiban. – Gyimóthy Géza: Neki nem volt pufajkája!) Azok között is van sok tisztességes ember! (Derültség. – Gyimóthy Géza: Neki nem volt pufajkája!) Azt nagyon jól tudja Boross Péter képviselőtársam, hogy sajnos a koordináció megteremtése a különböző hatóságok között milyen nehéz feladat (Dr. Boross Péter Kuncze Gábor belügyminiszterre mutatva: Ezt őneki kell mondani!), mert ez is az örökségek közé tartozott. Egykori miniszterelnök úr egyetért velem. Örülök, hogy egyetért.
Tehát ezek rendezéséről van szó. (Gyimóthy Géza: A jobb oldaladon van, Gyula, akinek ez szól!)  Mi az, hogy kettősség van a kormányban a rendőrséghez való viszonyban? Egyetlen olyan rendőrségi találkozó nem volt, amelyen vagy a belügyminiszter úr, vagy a politikai államtitkár az ő távollétében – amikor külföldön volt – ne vett volna részt, és ne egyeztettük volna, hogy mit és hogyan tárgyalunk. Minden egyes megbeszélésen részt vett (Demeter Ervin: Nézz jobb oldalra, mert már nem bírja a röhögéstől!), és semmi nem zajlott a háta mögött. Lehet, hogy ez önöknél így volt annak idején, most nem így van. (Moraj az ellenzéki padsorokban.)

Jobb lenne, ha nem a saját gyakorlatukból, tapasztalatukból indulnának ki. (Dr. Pusztai Erzsébet: De vicces!) Egyébként meg kell mondanom, tényleg nincs könnyű helyzetben a rendőrség, hiszen egy nagyon nagy nyomás alatt él. De azért azt is hadd mondjam el: a rendőrség azon tartozása, adósságállománya, amelyet 1997-ben ez a kormány rendezett, 1991-ben kezdődött. Hölgyeim és uraim, ’91-ben, és azóta halmozódott föl! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van! – Taps a kormánypárti padsorokból.) A rendezetlen problémák tömegére épülve halmozódott fel az a helyzet, amelybe a rendőrség került. (Dr. Pusztai Erzsébet: Mostanáig mi történt?) Igaz, mi ’97-től kezdve tudtuk kezelni a rendőrségi támogatások kérdését. Ha úgy tetszik, valahol a stabilizációs program, a megszorítások a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra is kihatottak és más területekre is.

De nehogy úgy tegyenek egykori kormánypárti képviselők, mintha ez most indult volna el, mintha az önök számára ez a probléma ismeretlen lenne. Önök is hozták létre ezt a helyzetet. (Dr. Szabad György: ’89 előtt!) Egyébként nem igaz, mert a rendőrőrsprogram nem állt le, a rendőrség technikai felszerelésének javítása nem állt le, ellenkezőleg: zajlik, és nem a következő kormányra hárul, mint ahogy ezt Szabó Iván képviselőtársam elmondta. (Dr. Dávid Ibolya: Szakértőt a miniszterelnöknek!) Még valamit: Szabó Iván képviselőtársam azért szerényen megjegyezhette volna, hogy ezt a 300 millió dolláros hitelt nem azért nem vették fel, mert nem akarták, hanem mert nem teljesítették a feltételeket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ez egy lényeges különbség, hölgyeim és uraim! (Dr. Szabó Iván: Ez hazugság!) Egy kicsit másképp néz ki a leányzó fekvése, ha együtt nézzük meg. (Dr. Szabó Iván: Itt fiúról van szó, és nem leányzóról!)Végül még valamit: igen, hölgyeim és uraim, lehet, hogy a jövő hónapban is – sőt biztosan – fogunk foglalkozni a közbiztonsággal, ahogy foglalkoztunk a három és fél év alatt. Megerősítem, hogy ebbe nem nyugszom bele. Ami pedig a 80 százalék külföldieket s a többit illeti, pontosítottuk annak megfelelően – nem én, hanem a budapesti rendőrfőkapitány -, korrektül, és rendben: ne féljenek attól, hogy emiatt Magyarország nemzetközi hírneve az Európai Unióban vagy bárhol megromlik. Ellenkezőleg: az Európai Unió igényli azt, hogy szigorú feltételrendszert vezessünk be (Dr. Szabad György: Guinness rekordok könyve!), mert előbb-utóbb az Európai Unió határai Magyarország déli és keleti határai lesznek. Márpedig a mostani helyzet nem maradhat így! (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezért le kell váltani a kormányt!) Úgyhogy, képviselőtársaim, próbáljanak – ha nehéz is – higgadtan, józanul gondolkodni, és mérlegelni mindazt, amit tenni kell, mert közös feladatokról van szó!