Napirenden kívüli felszólalás

HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!

Engedtessék meg, hogy tájékoztatást adjak önöknek és önökön keresztül a közvéleménynek arról, hogy a Magyar Köztársaság küldöttsége Brüsszelben szeptember 10-e és október 29-e között lefolytatta a tárgyalásokat a NATO illetékeseivel. Ezzel gyakorlatilag befejeződött az a tárgyalássorozat, amelyet követően bizonyos technikai részletek tisztázása vár még ránk.  Hangsúlyozni szeretném, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az volt az alapvető céljuk, hogy tisztázzák az általános kötelezettségekből eredő konkrét igényeket és kötelezettségeket a Magyar Köztársaságra vonatkozóan.

Az is a célja volt, hogy meghatározza a jövendőbeli szövetségesi együttműködésünk kereteit is. A NATO felmérte, hogy miként alakult Magyarországnak a tagsági kötelezettségek teljesítésére való készsége és képessége. A magyar delegáció megerősítette szándékainkat, elkötelezettségünket és azok konkrét elemeit.  Melyek ezek a tagsággal összefüggő, lényeges elemek? Mindenekelőtt arról van szó, hogy Magyarország – tartós biztonsága érdekében – a NATO teljes jogú tagjaként kíván tevékenykedni és garanciát kapni a biztonságára. Továbbá a csatlakozás kérdésben – a teljes jogú tagságon kívül – figyelembe veszi mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a tagsággal függnek össze. A tárgyaló delegáció mindvégig azt képviselte, hogy a Magyar Országgyűlés pártjai között teljes egyetértés van a csatlakozás kérdésében. Tehát, ha úgy tetszik, tisztelt képviselőtársaim, a csatlakozás sikere az Országgyűlés közös sikere.

Továbbá az is tisztázódott, hogy a tagságból eredő jogokat és kötelezettségeket nemcsak hogy vállaljuk, hanem egységesen is kezeljük. Támogatjuk továbbá a bővítési folyamat nyitott jellegének fenntartását. Tehát Magyarország érdekelt a többi, térségbeli állam csatlakozásában; természetesen a NATO-tagság feltételeinek teljesítésével.

Külön hangsúlyt kapott a konstruktív szomszédsági politikai, a jó viszony, az együttműködés fenntartásának szükségessége. Azt hiszem, ez a parlamenti pártoknak ugyancsak közös érdekét kell hogy képezze. Hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát is, hogy a tárgyalások során kifejezésre jutott, hogy Magyarország valamennyi szomszédja helyesli Magyarország csatlakozását a NATO-hoz, nincs egyetlenegy szomszédunk sem, amelyik ezt ellenezné. Hangsúlyozni kívánom a következőt: a tárgyalások során rögzítésre került, hogy a csatlakozás nyomán Magyarországon nem kerül sor sem atomfegyverek telepítésére, sem pedig NATO-csapatok állomásoztatására. Továbbá a NATO maximális mértékben figyelembe veszi Magyarország védelmi és gazdasági, pénzügyi teherbíró képességét a csatlakozás kapcsán.

Ez katonai oldalról azt jelenti, hogy hozzájárulást biztosítunk a közös védelemhez és a békefenntartó missziókhoz. Ez továbbá konkrétan azt is jelenti, hogy a Magyar Honvédség megteremti a NATO-val való együttműködési képességét. Ennek az együttműködési képességnek a megteremtése fokozatosan megy végbe. Ez mindenekelőtt vonatkozik egy hosszabb folyamatban megvalósuló együttműködésre a NATO parancsnoki szárnyával a katonai kommunikáció, a közös légvédelem és légtérvédelem, kiképzés és a megerősítési képesség létrehozására.

Pénzügyi oldalról mindez azt jelenti, hogy biztosítani kell az együttműködési képesség pénzügyi fedezetét. Ez konkrétan abban jut kifejezésre, hogy amikor tagok leszünk – tehát feltehetően 1999-től -, tagdíjat fizetünk a NATO-hoz való tartozás fejében; tehát egyfajta hozzájárulást fizetünk. Ez a NATO összköltségvetésének – Magyarország esetében – 0,65 százalékát jelenti. Forintban kifejezve – ha ’97-ben kellene tagdíjat fizetnünk – ez mintegy 2,3 milliárd forintot tenne ki, vagyis a mostani, ez évi, katonai, védelmi kiadásoknak alig 2 százalékát.

Hangsúlyozom még egyszer: ezen tagsági díj fizetésének esedékessége a tagságtól kezdődik. Az is fontos, hogy a tagsági díjjal egyidejűleg a befizetés mellett Magyarország részesedik a NATO infrastrukturális alapjából. Rögzítésre került továbbá az is, hogy 1998 és 2001 között Magyarországon a védelmi kiadásoknak a GDP-ben, a bruttó hazai termékben való részesedése 1,51 százalékról 1,81 százalékra emelkedik. Hangsúlyozni szeretném, ebben minden magyarországi védelmi kiadás benne van, beleértve például a szolgálati törvény teljes alkalmazásának pénzügyi kihatásait, amely szolgálati törvény teljes alkalmazása 1999. január 1-jétől megvalósul. Ez is benne van, ennek a fedezete is. A tárgyalások során ismételten bebizonyosodott az, hogy helyesek a számítások azzal kapcsolatban, hogy a NATO-tagság nélkül lényegesen, összehasonlíthatatlanul nagyobb kiadások terhelnék Magyarországot védelmi erejének korszerűsítése kapcsán, mintegy háromszorosába kerülne. Hogy egy példával illusztráljam a különbséget: a NATO-n belül mintegy 30 darab harci repülőgép szükséges a légtérvédelemhez, e nélkül több mint 100 további harcigép kellene, amely mintegy 600 millió forintos kiadást tenne ki. (Közbeszólások: Milliárd!)… milliárd forintot – bár 600 milliót! 600 milliárd forintot tenne ki. Arról nem is szólva, tisztelt képviselőtársaim, hogy mint ismeretes, a NATO-tagsággal összefüggésben gazdasági előnyök is jelentkeznek: az itteni beruházások védelme, munkahelyteremtés, az ipari kooperáció élénkülése, erősödése és így tovább.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat arról is, hogy a magyar delegáció Bécsben az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások során már bejelentette, hogy nem kívánja a számára meghatározott plafont elérni például a harci repülőgépek, harckocsik, páncélozott járművek vagy tüzérségi eszközök terén, hiszen kevesebb is elégséges a magyar honvédelemhez. Vagy összhangban van ez a csatlakozási folyamat azzal is, hogy folyamatosan csökkenhet a sorkatonák létszáma, összhangban a NATO-tagsággal, illetve összhangban azzal, hogy létrejön Magyarországon egy hivatásos hadsereg.

Ez pontosan és számszerűen azt jelenti, hogy jelenleg 21 500 sorkatona van, 2001-re számuk 13 500-ra csökken. Ami a további menetrendet illeti: Mint ismeretes, november 16-án lesz a népszavazás a NATO-csatlakozásról. A november 17-ével kezdődő héten a külügyminiszter úr egy szándéknyilatkozatot juttat el a NATO-hoz, amelyben megerősítjük a belépéssel kapcsolatos készségünket. 1998 elején megkezdődik a tizenhat NATO-tagállamban a ratifikáció. Ezt megelőzi most ez év december 16-17-én az Észak-atlanti Tanács külügyminisztereinek találkozója, ahol aláírásra kerül a jegyzőkönyv a Magyarországgal és a másik két országgal folytatott tárgyalások eredményéről. Ismereteink, információnk szerint a ratifikációs eljárás 1998-ban befejeződik. Ezt követően célszerű megkezdeni és befejezni a Magyar Országgyűlésnek ugyancsak a ratifikációs eljárást, tehát valamikor ’98 végén, 1999 elején. És a NATO szándékai szerint 1999. április 4-én, az Észak-atlanti Szövetség létrehozásának 50. évfordulóján, illetve a berlini fal leomlásának 10. évfordulóján kerülne sor a belépés véglegesítésére.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Tudjuk, tapasztaljuk, halljuk és látjuk, hogy széles körű vita folyik az országban a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt az ellenzőknek – de hozzáteszem, mindenkinek, akit ez az ügy érdekel – néhány dolgot felvessek.  Meggyőződésem szerint most arról van szó, hogy képesek vagyunk-e nemzetben, a nemzet történelmi múltjában és tapasztalataiban, tanulságaiban és főképpen távlataiban gondolkodni vagy sem. Ami most az elkövetkező években történik, és különösen ’97 és 2002 között, az gyakorlatilag meghatározza a magyarság elkövetkező évtizedekben kialakuló sorsát. Figyelembe kell venni azt is mindennek kapcsán, hogy a XX. század Magyarország számára a nagy veszteségek korszaka, hiszen két világháború, a trianoni és a párizsi békeszerződés, a nagyhatalmi diktátumok, a tévutak és válságok rendkívül sok veszteséget okoztak ennek anemzetnek, ennek az országnak. Most, ’97 és 2002 között nyílik lehetőség arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk és egy újat kezdhessünk el. Mert végre eljuthatunk oda, hogy magunk dönthessünk ennek a történelmi fordulatnak az elindításáról.

Hisz a NATO-hoz, majd azt követően az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a kérdésében is a magyarság a tehetségéhez méltó lehetőséget nyer – és itt a döntés a nép kezében van. Csak emlékeztetni kívánok rá, hogy a Varsói Szerződés-beli tagság ügyében senkit nem kérdeztek meg. (Gyimóthy Géza: Nagy híve volt neki!) Én egyetértek azokkal a megjelent véleményekkel is, hogy ez a mostani folyamat, események az évszázad legfontosabb történései közé tartoznak. Én hallgatom, hallom a kételkedőket, és ismerem az ellenérveiket. Ugyanakkor meggyőződésem és tapasztalatom, hogy az ellenzéknek a súlya eltörpül a támogatók nagy táborához képest. Ismeretes az is, hogy minden időben nagy kérdés volt a magyarság viszonya a nagyvilághoz; ez a mi számunkra minden időszakban meghatározó jelentőségű volt.  Most a civilizált világ semmit nem kényszerít ránk: nem kell senkit sem kiszolgálnunk, és nem kell kiszolgáltatottnak lennünk.

Most egy tisztességes partnerség szabályait követhetjük, s ezek a szabályok vonatkoznak ránk is; és cserébe megkaphatjuk az évszázadokon át áhított garanciát a biztonságra.  Ismeretes – csak fel kívánom hívni a figyelmüket -, hogy a NATO soha senkit nem támadott meg, de garantálta minden egyes tagjának a védelmét – azt a védelmet, amely a feszültségekkel terhes világunkban a legnagyobb értéket kell hogy jelentse.

Azt is a figyelmükbe ajánlom – és ezt mi tapasztaljuk a júliusi madridi döntés óta -, hogy kedvező döntésünk nyomán másképpen fog tekinteni ránk az az ország, amelyik már tagja, az, amelyik nem vagy még nem tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, a közös védelmi szervezetnek.  Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van szó november 16-a kapcsán is, hogy az ország, a nemzet megbecsülése nagymértékben függ attól, hogy van-e a nemzetnek önbecsülése. Én azt kívánom, hogy november 16-a legyen a nemzet önbecsülésének a napja – méghozzá egy történelmi fordulatnak a nyitánya.  Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban. – Néhány ellenzéki képviselő is tapsol.)