Napirenden kívüli felszólalás 2

HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!

Én azt mindenképpen kedvező fejleménynek tekintem, hogy elhangzottak józan érvek, sőt javaslatok is a felszólalásokban. Egyébként Szabó Ivánnal nem kívánok külön vitatkozni, tudniillik az,ha valaki felvet egy tárgyaláson valamit, az még nem arculcsapás, hanem kísérlet. Azért van a másik fél is, hogy ilyen elfogadhatatlan kísérleteket elhárítson.

Ezt azért mondom, mert elhangzottak megszívlelendő vélemények, és elhangzottak kocsmába illő vélemények is (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van.), Torgyán József úr véleménye. (Taps az MSZP soraiban.) Nem csupán az a bajom, hogy sületlenségeket beszél – már elnézést kérek (Keller László: Azt már megszoktuk.) -: hogy több száz schillinget vagy nem tudom, mit követeltünk Ausztriától, meg hogy én tereltem el a Dunát (Derültség az MSZP soraiból).

Képviselő úr! Legyen szíves már! Jó, hogy nagy véleménnyel van rólam, de ennyire, hogy el tudom terelni a Dunát és hasonlókat! Hágával pedig foglalkozni fogunk, amint megjelenik, megkapjuk a nemzetközi bíróság hivatalos döntését. De akkor is azt fogjuk nézni, képviselő úr, hogy mi szolgálja az ország érdekeit, hogyan lehet rendezni a bősi erőmű és a Duna közös hasznosításának ügyét. Ezt fogjuk akkor is a fő szempontnak tekinteni, és nem azt, hogy ki, mikor mondta fel a megállapodást, vagy hogyan és miként nevezték annak idején papírtigrisnek a „C” variánst. (Dr. Torgyán József: Grósz Károly miniszterelnök.) Mert még emlékszünk arra az időszakra. Képviselő úr, a képviselőség nem jár feltétlenül amnéziával! Ha mást nem, elő lehet venni papírokat, és arra hivatkozva lehet mondani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Félcédulát.) Én csak azért sajnálom, nem azért, mert felém ezeket megfogalmazza, hanem ezzel csökkenti a Magyar Országgyűlés tekintélyét az emberek körében. Nekem ez fáj. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Pokorni képviselőtársamnak pedig azt tudom mondani, enyhén szólva furcsállom, hogy bárki a Magyar Országgyűlés tagjai közül elmegy Erdélybe, és kiviszi oda az itteni viszályokat. Nem jó. Mi soha nem tettük ezt mondjuk 1990 és 1994 között, amikor ellenzékiek voltunk.

Kettő: nem jó, hogy beavatkoznak az ottani, nagyon nagy nehézségekkel küzdő RMDSZ belügyeibe. Szívleljék már meg a sok évtizedes történelmi tapasztalatokat! Tessék megnézni, hogy a vajdasági magyarság milyen helyzetben van, hogy úgy osztódnak szegények, szerencsétlenek, ami mindenkinek jó, csak nekik nem! Nehogy már ezt akarják megtenni az RMDSZ-szel is, nagyon kérem! (Taps az MSZP soraiból.) Ha önök szívükön viselik – és én ebben nem kételkedem – a romániai magyarság ügyét, akkor hagyják, hogy ők döntsék el, hogy autonómiát akarnak és milyent (Pokorni Zoltán: Ezt fogalmaztam meg!), hogyan viszonyuljanak a saját kormányukhoz, milyen szerepe legyen az RMDSZ-nek. Bízzák őrájuk, legyenek szívesek! Mert nem hiszem, hogy annyira gyenge lenne a Fidesz belpolitikai pozíciója, hogy onnan próbáljanak ilyen segítséget kapni. (Derültség az MSZP soraiból) Ennél azért talán erősebb a pozíció.

Nagyon kérek mindenkit, balgaság feszült, ellentmondásokkal teli térségben gyújtogatással bosszút állni bizonyos sérelmeken. Nehogy ezt kövesse bárki is! Ne hergeljünk, ne keltsünk indulatokat a szomszédos országokban! Arról nem is beszélve, hogy a politikai kultúra alapkövetelménye – legalábbis a mi számunkra -, hogy soha egyetlen külföldi látogatás során nemzetközi partnereinknek nem gyalázzuk a saját kormányunkat. Azt lerendezzük a hazai terepen.

Ne haragudjanak, most már sorozatosan jelenik meg külföldön és itthon olyan nyilatkozat fideszes képviselők részéről, hogy ez a kormány nem képviseli a nemzet érdekeit (Közbekiabálások a Fidesz soraiból.), ez a kormány nemzetietlen. Ilyet soha, senki nem mondott önökre, beleértve az előző kormányt is. Nem csupán azért, mert ez egy legitim kormány, ezt a nemzet többsége választotta meg, hanem valóban ez a kormány képviseli a nemzet érdekeit. Ezért hibás a megállapítás. (Taps a kormánypártok soraiban.) Erről mindenkinek jusson eszébe Illyés Gyulának az a mondása, hogy vannak „szájmagyarok”, és vannak, akik cselekedni akarnak a magyarok érdekében. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Hangsúlyozni szeretném mindazoknak az eseményeknek a fényében, amelyek az utóbbi hetekben zajlottak, hogy Brüsszel és más központjai a nemzetközi szervezeteknek úgy fogalmaznak éppen a magyar-szlovák viszony alakulása kapcsán, hogy a magyar kormány kedvező nemzetközi megítélését tovább erősíti az a körülmény, hogy a demokratikus államok gyakorlatában szokatlan és elfogadhatatlan szlovák felvetés után is kitart a Pozsonnyal való párbeszéd tárgyalásos politikája mellett. Ezt tanácsolom mindenkinek és tulajdonképpen ezzel tudunk eleget tenni azoknak a várakozásoknak és követelményeknek, amelyek a leendő csatlakozásunkhoz fűződnek. Ezt kérem figyelembe venni.

Hadd említsem meg még egyszer, hadd hivatkozzak arra, amit korábban Boross Péter képviselőtársam mondott: a csatlakozás, a felzárkózás nemzeti ügy. Minden parlamenti képviselő felelőssége, hogyan szolgálja ezt a nemzeti ügyet. A nyilatkozatokkal, a magatartásokkal vagy használni, vagy ártani lehet. Így mérlegeljék, ha bármit is mondanak!

Erre kérem önöket. És ebben a kormány partner lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami pedig Bőst illeti, képviselő úr, a döntést követően tájékoztatni fogjuk önöket a kormány álláspontjáról. És azt szeretném, hogy Bős, a Duna közös hasznosítása ügyében létrejöjjön egy hatpárti együttműködés; nem rajtunk fog múlni, hanem önökön – mi készek vagyunk. Ha nem vállalják, akkor a kormány teszi azt, ami a dolga, ami a kötelezettsége.

Nehéz egyébként egy szájból fújni is meg szívni is. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Úgyhogy próbáljuk elválasztani a kettőt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)